Egy hét a mágikus Alhambra "árnyékában"

Július első felében az Erasmus + programnak köszönhetően egy hetet tölthettem Spanyolország egyik legvarázslatosabb városában, Granadában. Bár nem ez volt az első alkalom, hogy a városban jártam, hiszen a főbb látványosságokat már ismertem korábbról, de mindenképpen az első alkalom, amikor átélhettem és megélhettem a város különleges, semmihez sem hasonlítható atmoszféráját. A fogadó szervezet felületeit régóta követem a közösségi médiában, ezért nagyon megörültem a hírnek, hogy idén jelenléti képzést is szerveznek spanyol nyelvtanároknak. A képzésen anyanyelvi és nem anyanyelvi tanárok is részt vehettek. A világ minden tájáról érkeztek kollegák, Japántól kezdve Indián, Hollandián és Lengyelországon keresztül, egészen Argentínáig. A 21. század áldása és átka a közösségi média, nem vitás, de ebben az esetben egyértelműen a pozitív oldalát tapasztaltuk meg, hiszen már az érkezésünk előtt két héttel whatsapp csoportunk alakult, ahol egy-egy rövid bejegyzéssel megismerhettük egymást. A sokszínűség mint mindenhol, itt is gyönyörű, nemcsak földrajzilag, hanem a munka területén is széles volt a paletta. A kurzuson 45-en vettünk részt, sok kolléga középiskolai tanár, voltak, akik elsősorban online oktatással foglalkoznak, de voltak olyanok is, akik egyetemen tanítanak spanyolt. Az összes különbözőség ellenére az első pillanattól kezdve, ahogy mondani szokás "megvolt a kémia", jó ritmusban, dinamikusan és pozitívan tudtuk egymást motiválni. A jó hangulathoz nagyban hozzájárult, hogy egyrészt szinte az összes résztvevő ugyanabban a kollégiumban lakott és étkezett is, egy régi kolostorépületben kialakított szálláson (egymás között csak Roxfortnak hívtuk, mert sokszor úgy éreztük, mintha éppen a Harry Potter egyik jelenetében lennénk), másrészt pedig a szervezők is óriási hangsúlyt fektettek arra, hogy az órák végeztével is hasznosan és jó hangulatban töltsük az időt. Minden délután velünk tartottak a kulturális programokra, folyamatosan figyeltek arra, hogy mint csoport és mint egyéni látogató is jól érezzük magunkat. A délelőtti órákat minden egyes nap lelkesen hallgattuk, és vettünk részt azokon, hiszen a kognitív nyelvtani megközelítés "nagyágyúit" ismerhettük meg. A helyszínválasztás sem véletlen, hiszen a granadai egyetem, ennek a nyelvi megközelítésnek az egyik bölcsője. José Campillo nevét mindenki ismeri, hiszen a legfontosabb spanyol nyelvkönyvek és nyelvtani segédanyagok fűződnek a nevéhez, jelenleg a Columbia Egyetem professzora, újszerű megközelítése megreformálta a nyelv oktatását. Az a fajta tudósember, aki nemcsak a szakterülete okán népszerű, hanem az előadásai is olyan jó hangulatban és humorral fűszerezve zajlanak, hogy még az szakterülete iránt kevésbé érdeklődők is élvezettel hallgatják, és eszükbe sem jut az órájukra pillantani közben. A délutáni  programokra minden eseteben felkészült idegenvezetők kíséretében vettünk részt, akik érdekes és élvezetes programokat szerveztek nekünk. Nem csoda, hogy nemcsak a délelőtti, de még a délutáni programokról illetve órákról sem hiányzott senki, olyan jól megszervezték a tanfolyam dinamikáját. Első nap gyalogos városnézésen vettünk részt a belvárosban, második nap az arab kultúra mai napig fellelhető hatásáról hallgattunk érdekes előadást. Harmadik napra kicsit elfáradt a csapart, ami részben a nagy melegnek is volt köszönhető (egyik délután 47 fokot írt ki az utcai hőmérő kijelzője). Talán ezért is volt jó döntés éppen a hét közepére időzíteni az Alhambra meglátogatását. Az arab palotaegyüttes és annak kertjei nem véletlenül Spanyolország leglátogatottabb műemléke, egészen különleges hangulat fogott el mindannyiunkat, ahogy beléptünk, és 40 fok ide vagy oda, olyan élményben volt részünk, ami sokáig dolgozni fog mindannyiunkban. A csütörtöki andalúz műhely után pénteken az Albaicín városrészben vehettünk részt egy szabadtéri oktatásban a kultúrák együttéléséről. Gracias Granada!

Tábori Judit